A projekt háttere

A csíkosfejű nádiposzáta hortobágyi fészkelése

A faj első előfordulását és egyben első magyarországi bizonyított költését 1971 nyarán Szabó László Vilmos észlelte a Kunkápolnási-mocsárban, azon belül is a Halas-kút környéki réteken, illetve a Darvas-szigeten. A későbbiekben innen terjeszkedett az állománya. 1971–1976 között még alig távolodtak el az éneklő hímek a megtelepedési területektől, majd az 1977-es állománynövekedést követően megindult az állomány terjeszkedése a Hortobágyon belül, ami a déli pusztákra korlátozódott.

Amellett, hogy a faj kötődik a jó vízellátottságú, a költési időszakban sem kiszáradó szikes rétekhez, a túl magas vízállás nem kedvez a fészkelésének. A madár fő fészkelőterületének számító Kunkápolnási-mocsár egyben szükségtározóként is funkcionál: az olyan években, amikor vésztározás történt, a faj fészkelőterületei víz alá kerültek. Ezekben az években a csíkosfejű nádiposzáta a Kunkápolnási-mocsártól távoli, új helyeken jelent meg, mint fészkelőfaj, azonban ez nem tekinthető valós terjeszkedésnek, hiszen az eredeti fészkelőhelyek nem voltak költésre alkalmasak. A nagy vésztározásokra 1999-ben, 2000-ben, 2005-ben és 2010-ben került sor, majd az ezt következő években (2002, 2006, 2010) drasztikus állományvisszaesés következett be, mely következtében 2011-ben már csak 12-13 éneklő hím tért vissza a területre, tojók nélkül, azaz költés már ebben az évben sem volt. 2012-ben már egy madár sem érkezett vissza, egy hím sem szólalt meg. A csíkosfejű nádiposzáták eltűnése utáni években az keresés ellenére sem sikerült a fajjal találkozni.

A csíkosfejű nádiposzáta élőhelye a Hortobágyon

A faj elsődleges fészkelőhelyei a Hortobágyon a szikes rétek, a zsombékos rétek, mocsárrétek voltak, ahol a magas növésű fűfajok, mint a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), sziki hernyópázsit (Beckmannia eruciformis), fehér tippan (Agrostis stolonifera), a szittyó- (Juncus spp.) és sásfajok (Carex spp.), valamint a zsióka (Bulboschoenus maritimus) alkotnak mozaikot. A tarackbúza (Elymus repens), a nád (Pharagmites asutralis), valamint a gyékényfajok (Typha spp.) megjelenése az élőhelyem viszont már egyértelmű degradációt jelez a faj szempontjából. Fészkeléskor igényli az előző évi száraz és a friss zöld fű vagy sás egyenlő arányát. A magasra növő növényfajokat, mint az ernyős virágkáka (Butomus umbellatus), a sziki lórom (Rumex pseudonatronatus), a vesszős füzény (Lythrum virgatum) és a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) éneklőhelyként használja.

A Natura 2000 élőhelyek közül a pannon szikesek (1530), illetve az ÁNÉR besorolás szerint a szikes rétek (F2) képezik fészkelőhelyét.

A csíkosfejű nádiposzáta élőhelyének kezelése

A faj élőhelyeinek megfelelő kezelése elengedhetetlen annak érdekében, hogy megfelelő minőségű és kiterjedésű élőhelyek álljanak rendelkezésre.

A költőhelyen nem szabad kiszáradnia a víznek a költési időszakban, fontos, hogy a szikes réteken még júniusban is tocsogjon a víz, ezért szükség esetén vízpótló árasztásokat kell alkalmazni. Szintén elengedhetetlen, hogy avas növényzet álljon rendelkezésre, ezért a kaszálásokat úgy kell ütemezni, hogy minden évben rendelkezésre álljanak kaszálatlan foltok. Ugyanakkor a kaszálás fontos élőhelykezelési eszköz, amely megakadályozza, hogy az élőhelyeken kedvezőtlen szukcessziós változások induljanak el. A nyár végi, alacsony intenzitású legeltetés terepi tapasztalatok alapján jó hatással lehet az élőhelyek minőségére.