Hírek

A Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 2012. január 30-án hozott határozatában vízjogi létesítési engedélyt adott a Nagy-szik - Magdolna-puszta rehabilitációs munkáira.  Történelmi pillanat! Több, mint négyévnyi komoly egyeztetés, hiánypótlás és papírgyártás után végre megvalósíthatjuk a projekt érdemi részét, magát a szikes tavi rehabilitációt. A vermelő és fészkelő élőlények védelme érdekében a munkák kivitelezést csak 2012. július 1-jén kezdhetjük, ezután folyamatosan képes beszámolókkal adunk tájékoztatást a földmunkák haladásáról.

Fénykép: A Nagy-szik 'haldokló' szikes tavat hosszában keresztülmetsző Magdolna-ér jól látható a légifelvételen. A rehabilitációs munkák keretében ezt a fő csatornát is egy kifutó, sekély szikes tavi mélyedéssé alakítjuk (Fotó: Oláh János)

2011-ben is folytatódott a heti rendszerességű monitoring munka, az átvonuló madárfajok változásainak a regisztrálására. A heti madártani monitoring és a területen történt egyéb madártani megfigyelések eredményeképpen 2011-ben az összes megfigyelt madárfajszám elérte a 236-ot. A valaha észlelt 268 madárfajból ez jelentős mennyiségnek számít két felmérési évben (a borzas gödény teljesen új faj volt a területen). Az ökológiailag fenntartható magas szintű legeltetés intenzitása a program harmadik évében elérte a kívánt szintet és a Nagy-szik egyes részei már fizikailag és kémiailag (szikes víz paraméterekben) is elérték a 25 évvel ezelőtti szintet. A madártani változások is szembeötlők voltak, bár 2011-ben a csapadék mennyiség egy átlagos évhez hasonlított éves szinten (rekord száraz ősszel). A 2010-es vizek tavaszra leapadtak, de a leszáradó vizeken nagy mennyiségben mutatkoztak a vonuló vízi madarak. Érdekes megfigyelések közül kiemelendő az augusztusban megfigyelt borzas gödény a Nagy-sziki tóban, tavaszi kőforgatók a Nagy-sziki tóban és a Kerek-fenéken, májusi csigaforgató a Kerek-fenéken, 23 példányt számláló tavi cankó csapat a Kerek-fenéken áprilisban, augusztusi sárjárók a Nagy-sziki tóban és egy fiatal citrombillegető szintén a Nagy-sziki tóban. Kijelölt szuperindikátor fajok is megjelentek: vörösnyakú lúd 6 alkalommal összesen 38 példány; fakó rétihéja 2 alkalommal összesen 2 példány; parlagi sas 3 alkalommal összesen 3 példány; székicsér 3 alkalommal összesen 3 példány; citrombillegető 1 alkalommal összesen 1 példány.

Borzas gödény a Nagy-sziki tóban 2011 augusztusában (fotó: Nagy Gyula)

Fiatal citrombillegető a Nagy-sziki tónál 2011 augusztusában (fotó: Ecsedi Zoltán)

Territórium térképezéssel 2011-ben is megtörtént a projekt területen fészkelő vízimadár fajok felmérése, melynek eredményeit táblázat ismerteti az 'elért eredmények rész' ide tartozó akciójánál. Ebben az évben a szuperindikátor fészkelő fajok közül (széki lile, székicsér stb.) továbbra sem fészkelt semmi a projekt területen. Kiemelkedő volt, hogy a 2009-es 66 párhoz képest a fészkelő vízimadarak száma 2010-ben 175 párra nőtt és az átlagos csapadékú 2011-ben is 168 pár vízimadár fészkelt. Ez legfőképpen az ökológiailag magas szintű legeltetésnek köszönhető. Kiemelkedő fészkelési eredmény volt, hogy 20 év után ismét fészkelt a gulipán szikes tavi környezetben (2 pár) a program területén és két gólyatöcs kolónia is létrejött (24 pár).

Gólyatöcs párzás a Kerek-fenéken (fotó: Beat Rüegger).

2011 decemberére elkészült a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület látogató központja. 2012 tavaszától egy kiállításon tudnak a látogatók megismerkedni a Nagy-szik múltjával, jelenjével és jövőjével is, kiemelten pedig a Life+ pályázattal, amelynek keretében a rehabilitációs munkák folynak. A kiállítás mellett egyéb terepi vezetett túrákra is van lehetőség, melyekről bővebben szintén e honlapon tudnak tájékozódni.

A Hortobágy Természetvédelmi Egyesület látogató központja (Fotó: Oláh János).

A látogató központ kiállító teremként, irodaként és szálláshelyként is funkcionál majd tavasztól. Egy két ágyas szoba várja a látogatókat egy teljesen felszerelt konyhával. Az on-line foglalás elérhető itt januártól!

A két ágyas vendégszoba (Fotó: Oláh János).

A teljesen felszerelt konyha (Fotó: Oláh János).

A cserépkályha 'Isten áldd meg a magyart' felirata (Fotó: Oláh János).

A cserépkályha (Fotó: Oláh János).

A kiállító terem (Fotó: Oláh János).

Sok szeretettel várjuk kedves látogatóinkat!

Június 17-18-án a Kiskunságban, Pusztaszeren került megrendezésre a Magyar Hidrológiai Társaság Szikes Vízi Munkacsoportjának éves találkozója. 17-én egy egész napos előadássorozatban a résztvevők megismerkedhettek a szikes vizek legújabb kutatási eredményeivel.

A hallgatóság elsősorban a Magyar Hidrológiai Társaság Szikes Vízi Munkacsoportjának tagjaiból állt (Fotó: Ecsedi Zoltán).

Az egyik legnagyobb jogszabályi veszély a szikes tavak védelme terén, hogy a szikes tavak vize mind a nitrogén mind a foszfor tekintetében hipertróf, így az EU Víz Keretirányelvben foglaltak szerint a „tisztítatlan szennyvízzel" megegyező kategóriába sorolható! Nagyon gyorsan módosítani kell a szabályt, hogy a szikes tavak vize a jelenleg elfogadott rendszerben kivételben részesüljön.
Négy előadás is foglalkozott a LIFE+ projektünkkel: Dr. Boros Emil bemutatta a Kárpát-medencei szikes tavak ökológiai állapotának felmérési eredményeit, Horváth Zsófia két előadásban ismertette a kárpát-medencei szikes tavak kisrák faunáját és a karakter fajok ökológiai igényét valamint Ecsedi Zoltán számolt be a projektterületen a legeltetési szint emelése és a szikes tavi jelleg erősödése közötti összefüggésekről. Az előadások mindegyike hamarosan megtekinthető lesz a Szikes Vízi Munkacsoport honlapján (www.szikesviz.hu).

Dr. Boros Emil tartott előadást a LIFE+ projekthez kapcsolódóan a szikes tavak ökológiai helyzetéről a Kárpát-medencében (Fotó: Ecsedi Zoltán).

18-án terepi program során megtekintettük a Büdös-szék, Fülöp-szék és Dong-ér szikes tavakat. Majd részletes ismeretet szereztünk a pusztaszeri Vesszős-székről, ahol egy régi szikes tó került újraélesztésre bivalyokkal történő legeltetéssel 2007-től napjainkig.

A terepi program résztvevői a Vesszős-szék partján (Fotó: Ecsedi Zoltán)

A Vesszős-szék mocsári növényzetét a bivalyok szinte teljesen kilegelték, így 2011-re majdnem teljesen visszanyerte eredeti zavaros vizű szikes tavi jellegét (Fotó: Ecsedi Zoltán).

A 2010-es csapadékos év (1100 mm) hatásáról már korábban beszámoltunk. Azt is megígértük, hogy röviden bemutatjuk a szódás kopár foltok kiterjedésének növekedését a kiszáradás utáni állapotban is. A belvízvédelmi munkák miatt már a tél végén megtörtént a Nagy-szik magas vízoszlopának gyors lecsapolása. A száraz és szeles tavaszi időszakban nagy területen megjelentek a szódás foltok, amik jól kirajzolták a szikes tó medrét.

A Nagy-szik 2011 tavaszán jól mutatja, hogy ez egy szikes tó meder (Fotók: Oláh János). Valószínűleg 20-30 éve nem mutatott ilyen állapotot a Nagy-szik.

Több helyen 1-2 centiméteres magasságban virágzott ki a sziksó (szóda), és még a legelő háziállatok lábnyomait is befedte (lásd fénykép).

Sziksókivirágzás a Nagy-sziken (Fotó: Oláh János)

A Kerek-fenék az aszályos tavasz hatására kiszáradt, a partvonalán és a kiszáradt mederrészeken látványos sziksóvirágzást tapasztaltunk (lásd légifotó).

Kerek-fenék 2011 április végén (Fotó: Oláh János)

A szikes tavi jelleg erősödésével a karakter fészkelő és vonuló fajok is azonnal megjelentek. Több párban megtelepedett a gólyatöcs, bíbic, piroslábú cankó, kis lile, és a Kerek-fenéken 2 pár gulipán is fészkelőhelyet foglalt. Kiemelkedő számban vonultak át partfutók és lilék, de a ritka kőforgató és székicsér is több alkalommal előfordult a leszáradt vizek mentén.

2011 tavaszán az elmúlt évben kialakult időleges vízállások folyamatosan száradnak. A Kerek-fenék tó, amely része a Life+ programnak ideális fészkelő és táplálkozó helyként szolgál a partimadarknak a leszáradó partjával. Az program elmúlt két évében e területet mangalica disznókkal legeltettük, így a tó lassan visszanyeri hajdani formáját. 

Gólytöcs nász (Fotó: Oláh János)

Meglepően korán, már április első hetében gólyatöcsök kezdtek fészkelni a tavon, és a hónap közepére már 11 fészekaljat számoltunk. Ez igen korai fészkelésnek számít, és még további párok megtelepedése valószínű, mert 70-80 példány rendszeresen táplálkozik a tavon.

Gógyatöcs (Oláh János)

Másik érdekessége a Kerek-fenéknek 2011-ben, hogy a különféle nagy testű gázlómadarak (kócsagok és gémek) fő tápláléka a védett réti csík, naponta több száz példányt zsákmányolnak.

Nagy kócsag réti csíkkal (Oláh János)                   Tollászkodó nagy kócsag (Oláh János)

A program 2010-es eredményei már elérhetők a websiteon!

Nászoló gulipánok a projekt területe (Fotó: Oláh János)

2010-ben folytatódott a heti rendszerességű monitoring munka, az átvonuló madárfajok változásainak a regisztrálására. A heti madártani monitoring és a területen történt egyéb madártani megfigyelések eredményeképpen a 2009-ben megfigyelt 194 madárfajhoz további 35 faj előfordulását regisztráltuk, így összesen 229 madárfaj került már megfigyelésre a program két éve alatt (2010 december 31-ig). A valaha észlelt 267 madárfajból ez jelentős mennyiségnek számít két év alatt. A 2010-es évben 2 új madárfajt is észleltünk, amely ezelőtt még soha nem fordult elő a projekt területen.

Fiatal fehérszárnyú szerkő. A projekt területen ugyan nem fészkelt, de a környező területeken kikelt példányok egész nyáron a projekt területen táplákoztak (Fotó: Oláh János).

Részben az ökológiai magas szintű legelés hatására valamint a rendkívül magas csapadék mennyiség miatt is egyes vonuló madárfajokból kimagasló példányszámok is előfordultak:

nagy kócsag 318 példány (2010/08/22)

gólyatöcs 311 példány (2010/07/30)

réti cankó 720 példány (2010/07/16)

fehérszárnyú szerkő 850 példány (2010/07/16)

Néhány alkalommal a szuperindikátor fajok ismét  megjelentek: vörösnyakú lúd, kis lilik, fakó rétihéja, parlagi sas, székicsér

A territórium térképezéssel megtörtént a projekt területen fészkelő vízimadár fajok felmérése is, melynek eredményeit az alábbi táblázat ismerteti. Ebben az évben a szuperindikátor fészkelő fajok közül (széki lile, székicsér stb.) semmi nem fészkelt a projekt területen.

Összesen 19 pár kis vöcsök fészkelt a projekt területén 2010-ben (Fotó: Oláh János)

A teljes fészkelő vízimadár állomány (pár) a projekt terület három különböző egységében 2010-ben

A 2010-es rendkívül magas és tartós vízborítás, valamint az ökológiailag fenntartható magas szintű legeltetés hatására a Nagy-sziken javultak a szikes tavi ökológiai faktorok, amelyek közül a leglátványosabb a kopár szódás foltok kiterjedésének növekedése volt.

Légifelvétel a Nagy-szik északi részéről 2010 október végén, ahol jól látható a szikes tavi jelleget erősítő kopár szódás foltok kiterjedése (Fotó: Oláh János).

A Kárpát-medence szikes tavainak általános vizsgálata során kiderült, hogy csak azok a tavak „élnek" még, ahol a sóban gazdag talajvízszint évenként ismétlődve legalább a tómeder aljáig ér. Hiszen csak a talajvíz képes a szódát a felszín közelébe szállítani, s ez - a szél és napsugárzás párologtató hatásának következtében - a talaj növénymentes felszínén kicsapódva látványos, ún. sóvirágzást okoz. Ilyen foltok 2009-ben is megjelentek, de 2010-ben lényegesen nőtt a kiterjedésük, amit a következő néhány fényképen mutatunk be.

A szikes tó legmélyebb részén kialakított a kubikgödrök partvonalát több centiméteres szódapor borítja, ami a magas talajvíz hatására képződött (Fotó: Ecsedi Zoltán).

Ezen a területrészen mindig is jelentős talajvízfeláramlás volt tapasztalható, de a mostani sókiválás még a sótűrő Sueda és Spergularia növényzetet is majdnem teljesen kiölte (Fotó: Ecsedi Zoltán).

Ezen az aránylag magasabb talajfelszínen a kevésbé sótűrő Festuca speudovina gyep terjedt el. 2010-ben a magas talajvíz okozta sókiválás azonban kipusztította, s a jelenséget a rackajuhok folyamatos legelése és taposása is elősegítette. 2010 telén már ez a területrész is teljes egészében vízborítás alá került (Fotó: Ecsedi Zoltán).

A Nagy-szik keleti peremén még megmaradt az ősi szikes tó természetes partvonala, amelyet a birkákkal történő legeltetés hatására részben szódás foltok borítanak (Fotó: Ecsedi Zoltán).

Ezen a képen még egyértelműbben kivehető, hogy a legeltetés, illetve a háziállatok taposása elősegíti a szódás foltok kiterjedésének növekedését (Fotó: Ecsedi Zoltán).

A vadszamárfajok többsége sós tavakhoz és mocsarakhoz kötődik, így a háziasított forma is kiválóan használható a szódás foltok fenntartására (Fotó: Ecsedi Zoltán).

Néhány, tartósan vízzel borított helyen a gyékény visszaszorítására mangalicákat használtunk, amelyek egyenként kitúrták a gyékényszálakat és megették a táplálékban leggazdagabb gyökérrészeket. Itt kiszáradás után szintén szódás foltok megjelenésére számítunk (Fotó: Ecsedi Zoltán).

Ahol a magas vízszint miatt még a mangalicák sem tudtak táplálkozni, ott egy speciálisan átalakított nádvágógép segítségével szorítottuk vissza a mocsári növényzetet, amelynek helyén szintén szódás foltok megjelenésére számítunk a kiszáradás után (Fotó: Ecsedi Zoltán).

2010. év végére az Alföld több pontján az 1936-os évben észlelt legmagasabb talajvízszintnél is magasabb értékeket mértek, ami előrejelzi, hogy 2011 tavaszára a Nagy-sziken is a valaha mért legmagasabb vízállást és talajvízszintet fogjuk tapasztalni, s ez tovább erősíti majd a szikes tavi jelleget. Ezekről a változásokról 2011 tavaszán fényképekkel illusztrált külön hírben fogunk beszámolni.

A nyári magas vízállás csak nagyon lassan csökkent augusztusban és szeptemberben a projekt területén. A folyamatosan visszaszoruló víz után és a legeltetés hatására iszapos területek és szikes kopárok jelentek meg a Nagy-szik egész területén. Ezek a körülmények rendkívül kedvező élőhelyet alakítottak ki a partimadaraknak az őszi vonulási időben. Több ezres mennyiségben lehetett megfigyelni bíbiceket, cankókat és partfutókat.

Partfutók a Nagy-sziken 2010 őszén (fiatal havasi és sarlós partfutók) (Fotó: Oláh János)

Fiatal sarlós partfutó (bal oldal) és fiatal bíbic (jobb oldal) a Nagy-sziken 2010 őszén (Fotók: Oláh János)

A sok gyakori és tömegesen átvonuló faj mellett előkerült több szórványos és ritka átvonuló partimadár is, mint például a sárjáró, vándorpartfutó, sarki partfutó, kis goda, vékonycsőrű víztaposó. Ezek mind újak madárfajok voltak a projekt időszakára, sőt a vándorpartfutó, sarki partfutó és a kis goda teljesen új madárfajok voltak a területen, észlelni még nem sikerült őket ezelőtt.

Fiatal kis goda (Limosa lapponica) a Nagy-sziken 2010 szeptemberében (Fotó: Oláh János)

Fiatal sarki partfutó (Calidris canutus) a Nagy-sziken 2010 szeptemberében (Fotó: Tar János)

Fiatal vándorpartfutó (Calidris melanotos) a Nagy-sziken 2010 októberében (Fotó: Tar János)

Október végén a vízszint még mindig jelentős volt, melyeket a légi felvételeken is jól lehet látni. Ezután november első két hetében jelentős 30 cm-es vízapadás következett be, de az őszi rendkívüli esőzések hatására ismét visszatért a legmagasabb nyári vízállás és a vízszint folyamatosan nő! Balmazújvárosban 2010-ben már több mint 1330 mm csapadék hullott, amely az 550 mm-es éves átlag közel háromszorsa! Elmondások alapján utoljára 1960-as években volt ekkora vízállás a Nagy-sziken - még a Magdolna csatorna elkészítése előtt. A téli csapadék valószínűleg még tovább növeli majd ezt a vízszintet!

Nagy-szik vizei ellenfényben (bal oldal) és a Kerek-fenék háttérben a Nagy-szik vizeivel (jobb oldal) 2010 október 29-én (Fotók: Oláh János)

A jobb oldali légifelvételen jól kirajzolódik a Kerek-fenék, amely a Life+ program kezdetekor még csupán egy teljesen benövényesedett tómeder volt. A 2010-es csapadékos év, és a folyamatos , már két éve tartó legeltetés mangalicákkal visszavarázsolta a tavat, és a sótartalma is folyamatosan növekszik. Még ilyen nagy vizes állapotban is látható, hogy a tó egyik részét még nem legelték a mangalica disznók (képnek az alsó fele, a keresztbe húzodó gáztöltés alatti rész). Terveink szerint 2011-ben ezt az eddig nem legelt területet is sikerül bevonni a mangalica legeltetésbe!