Hírek

A Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 2012. január 30-án hozott határozatában vízjogi létesítési engedélyt adott a Nagy-szik - Magdolna-puszta rehabilitációs munkáira.  Történelmi pillanat! Több, mint négyévnyi komoly egyeztetés, hiánypótlás és papírgyártás után végre megvalósíthatjuk a projekt érdemi részét, magát a szikes tavi rehabilitációt. A vermelő és fészkelő élőlények védelme érdekében a munkák kivitelezést csak 2012. július 1-jén kezdhetjük, ezután folyamatosan képes beszámolókkal adunk tájékoztatást a földmunkák haladásáról.

Fénykép: A Nagy-szik 'haldokló' szikes tavat hosszában keresztülmetsző Magdolna-ér jól látható a légifelvételen. A rehabilitációs munkák keretében ezt a fő csatornát is egy kifutó, sekély szikes tavi mélyedéssé alakítjuk (Fotó: Oláh János)

2011-ben is folytatódott a heti rendszerességű monitoring munka, az átvonuló madárfajok változásainak a regisztrálására. A heti madártani monitoring és a területen történt egyéb madártani megfigyelések eredményeképpen 2011-ben az összes megfigyelt madárfajszám elérte a 236-ot. A valaha észlelt 268 madárfajból ez jelentős mennyiségnek számít két felmérési évben (a borzas gödény teljesen új faj volt a területen). Az ökológiailag fenntartható magas szintű legeltetés intenzitása a program harmadik évében elérte a kívánt szintet és a Nagy-szik egyes részei már fizikailag és kémiailag (szikes víz paraméterekben) is elérték a 25 évvel ezelőtti szintet. A madártani változások is szembeötlők voltak, bár 2011-ben a csapadék mennyiség egy átlagos évhez hasonlított éves szinten (rekord száraz ősszel). A 2010-es vizek tavaszra leapadtak, de a leszáradó vizeken nagy mennyiségben mutatkoztak a vonuló vízi madarak. Érdekes megfigyelések közül kiemelendő az augusztusban megfigyelt borzas gödény a Nagy-sziki tóban, tavaszi kőforgatók a Nagy-sziki tóban és a Kerek-fenéken, májusi csigaforgató a Kerek-fenéken, 23 példányt számláló tavi cankó csapat a Kerek-fenéken áprilisban, augusztusi sárjárók a Nagy-sziki tóban és egy fiatal citrombillegető szintén a Nagy-sziki tóban. Kijelölt szuperindikátor fajok is megjelentek: vörösnyakú lúd 6 alkalommal összesen 38 példány; fakó rétihéja 2 alkalommal összesen 2 példány; parlagi sas 3 alkalommal összesen 3 példány; székicsér 3 alkalommal összesen 3 példány; citrombillegető 1 alkalommal összesen 1 példány.

Borzas gödény a Nagy-sziki tóban 2011 augusztusában (fotó: Nagy Gyula)

Fiatal citrombillegető a Nagy-sziki tónál 2011 augusztusában (fotó: Ecsedi Zoltán)

Territórium térképezéssel 2011-ben is megtörtént a projekt területen fészkelő vízimadár fajok felmérése, melynek eredményeit táblázat ismerteti az 'elért eredmények rész' ide tartozó akciójánál. Ebben az évben a szuperindikátor fészkelő fajok közül (széki lile, székicsér stb.) továbbra sem fészkelt semmi a projekt területen. Kiemelkedő volt, hogy a 2009-es 66 párhoz képest a fészkelő vízimadarak száma 2010-ben 175 párra nőtt és az átlagos csapadékú 2011-ben is 168 pár vízimadár fészkelt. Ez legfőképpen az ökológiailag magas szintű legeltetésnek köszönhető. Kiemelkedő fészkelési eredmény volt, hogy 20 év után ismét fészkelt a gulipán szikes tavi környezetben (2 pár) a program területén és két gólyatöcs kolónia is létrejött (24 pár).

Gólyatöcs párzás a Kerek-fenéken (fotó: Beat Rüegger).

2011 decemberére elkészült a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület látogató központja. 2012 tavaszától egy kiállításon tudnak a látogatók megismerkedni a Nagy-szik múltjával, jelenjével és jövőjével is, kiemelten pedig a Life+ pályázattal, amelynek keretében a rehabilitációs munkák folynak. A kiállítás mellett egyéb terepi vezetett túrákra is van lehetőség, melyekről bővebben szintén e honlapon tudnak tájékozódni.

A Hortobágy Természetvédelmi Egyesület látogató központja (Fotó: Oláh János).

A látogató központ kiállító teremként, irodaként és szálláshelyként is funkcionál majd tavasztól. Egy két ágyas szoba várja a látogatókat egy teljesen felszerelt konyhával. Az on-line foglalás elérhető itt januártól!

A két ágyas vendégszoba (Fotó: Oláh János).

A teljesen felszerelt konyha (Fotó: Oláh János).

A cserépkályha 'Isten áldd meg a magyart' felirata (Fotó: Oláh János).

A cserépkályha (Fotó: Oláh János).

A kiállító terem (Fotó: Oláh János).

Sok szeretettel várjuk kedves látogatóinkat!

Június 17-18-án a Kiskunságban, Pusztaszeren került megrendezésre a Magyar Hidrológiai Társaság Szikes Vízi Munkacsoportjának éves találkozója. 17-én egy egész napos előadássorozatban a résztvevők megismerkedhettek a szikes vizek legújabb kutatási eredményeivel.

A hallgatóság elsősorban a Magyar Hidrológiai Társaság Szikes Vízi Munkacsoportjának tagjaiból állt (Fotó: Ecsedi Zoltán).

Az egyik legnagyobb jogszabályi veszély a szikes tavak védelme terén, hogy a szikes tavak vize mind a nitrogén mind a foszfor tekintetében hipertróf, így az EU Víz Keretirányelvben foglaltak szerint a „tisztítatlan szennyvízzel" megegyező kategóriába sorolható! Nagyon gyorsan módosítani kell a szabályt, hogy a szikes tavak vize a jelenleg elfogadott rendszerben kivételben részesüljön.
Négy előadás is foglalkozott a LIFE+ projektünkkel: Dr. Boros Emil bemutatta a Kárpát-medencei szikes tavak ökológiai állapotának felmérési eredményeit, Horváth Zsófia két előadásban ismertette a kárpát-medencei szikes tavak kisrák faunáját és a karakter fajok ökológiai igényét valamint Ecsedi Zoltán számolt be a projektterületen a legeltetési szint emelése és a szikes tavi jelleg erősödése közötti összefüggésekről. Az előadások mindegyike hamarosan megtekinthető lesz a Szikes Vízi Munkacsoport honlapján (www.szikesviz.hu).

Dr. Boros Emil tartott előadást a LIFE+ projekthez kapcsolódóan a szikes tavak ökológiai helyzetéről a Kárpát-medencében (Fotó: Ecsedi Zoltán).

18-án terepi program során megtekintettük a Büdös-szék, Fülöp-szék és Dong-ér szikes tavakat. Majd részletes ismeretet szereztünk a pusztaszeri Vesszős-székről, ahol egy régi szikes tó került újraélesztésre bivalyokkal történő legeltetéssel 2007-től napjainkig.

A terepi program résztvevői a Vesszős-szék partján (Fotó: Ecsedi Zoltán)

A Vesszős-szék mocsári növényzetét a bivalyok szinte teljesen kilegelték, így 2011-re majdnem teljesen visszanyerte eredeti zavaros vizű szikes tavi jellegét (Fotó: Ecsedi Zoltán).

A 2010-es csapadékos év (1100 mm) hatásáról már korábban beszámoltunk. Azt is megígértük, hogy röviden bemutatjuk a szódás kopár foltok kiterjedésének növekedését a kiszáradás utáni állapotban is. A belvízvédelmi munkák miatt már a tél végén megtörtént a Nagy-szik magas vízoszlopának gyors lecsapolása. A száraz és szeles tavaszi időszakban nagy területen megjelentek a szódás foltok, amik jól kirajzolták a szikes tó medrét.

A Nagy-szik 2011 tavaszán jól mutatja, hogy ez egy szikes tó meder (Fotók: Oláh János). Valószínűleg 20-30 éve nem mutatott ilyen állapotot a Nagy-szik.

Több helyen 1-2 centiméteres magasságban virágzott ki a sziksó (szóda), és még a legelő háziállatok lábnyomait is befedte (lásd fénykép).

Sziksókivirágzás a Nagy-sziken (Fotó: Oláh János)

A Kerek-fenék az aszályos tavasz hatására kiszáradt, a partvonalán és a kiszáradt mederrészeken látványos sziksóvirágzást tapasztaltunk (lásd légifotó).

Kerek-fenék 2011 április végén (Fotó: Oláh János)

A szikes tavi jelleg erősödésével a karakter fészkelő és vonuló fajok is azonnal megjelentek. Több párban megtelepedett a gólyatöcs, bíbic, piroslábú cankó, kis lile, és a Kerek-fenéken 2 pár gulipán is fészkelőhelyet foglalt. Kiemelkedő számban vonultak át partfutók és lilék, de a ritka kőforgató és székicsér is több alkalommal előfordult a leszáradt vizek mentén.