       |
AKCIÓ: D.5:Könyv megjelentetése a Kárpát-medence szikes tavairól és rehabilitációs lehetőségeikrőlAz akció célja, a térségben található páratlan szódás szikes tavak ökológiai és természetvédelmi állapotának áttekintése, valamint erre alapozva kezelési, rehabilitációs és rekonstrukciós irányelvek kidolgozása a degradálódott területekre.
2009-ben: Áttekintettük a rendelkezésre álló szikes tavakról szóló adatokat és ismereteket, valamint felvettük a kapcsolatot az érintett szakmai és kezelő intézményekkel, valamint civil szervezetekkel. Az előkészítést követően megkezdtük a terepi felméréseket. A 2009. év során a felkeresett 200 potenciális hajdani élő szikes tó közül több mint 120 különböző állapotú (élő és rekonstrukcióval még megmenthető) tavon végeztük el a helyszíni adatfelvételeket, amelyek különféle földrajzi, hidrológiai, biológiai és ökológiai alapadatokat jelentenek. Egyidejűleg megkezdtük a kezelési, hasznosítási, védettségi és turisztikai adatok begyűjtését is. A felmért területek közül jelen állapotukban mintegy 93 terület éri el minden tekintetben a természetes szikes (szódás) tavakra előzetesen felállított minimális ökológiai kritériumrendszert, amely az alábbi:
Emellett fontos hangsúlyozni, hogy ökológiai szempontból a tavak vizsgált meghatározó fizikai és kémiai tulajdonságai (zavarosság, oldott színes szerves anyagok, stb.) alapján további egyéb szempontok szerinti csoportosítások (pl. fehér, fekete vizű tavak, stb.) is indokoltak lesznek. A felmért 93 db. jó, illetve elfogadható ökológiai állapotú jellegzetes és természetes szikes tavak elterjedését a Kárpát-medencében a mellékelt térkép szemlélteti.
A tavak földrajzi eloszlását az alábbi táblázatban foglaltuk össze:
Az eddigiekben felmért szikes tavak becsült összes kiterjedése 3600–3800 hektár.
2010-ben: Folytattuk a terepi felméréseket és az egyéb adatgyűjtéseket a 2009-ben kimaradt (főleg a korán kiszáradt) területeken, melynek összefoglaló statisztikáját az 1. táblázat tartalmazza (ebben szerepelnek a 2009-es és 2010-es felmérések is):
1. táblázat. A felmérési munka összefoglaló statisztikája
A statisztikából látható, hogy 2009–2010 időszakában mintegy 312 (lásd térkép) különböző természetközeli állapotú, módosított, vagy mesterséges szikes tó, illetve hajdani, de jelenleg egyértelmű szikes tavi jelleget nem mutató területen végeztünk helyszíni bejárásokat, adatfelvételeket, méréseket és mintavételeket, amelyek legkülönfélébb földrajzi, hidrológiai, biológiai, ökológiai, természetvédelmi, kezelési, hasznosítási és turisztikai alapadatokat jelentenek. Főként a természetvédelmi és a kezelési adatok vonatkozásában konzultációkat folytatunk az illetékes természetvédelmi kezelőkkel (pl. nemzetipark-igazgatóságok, civil szervezetek) és a területhasználókkal. Az adatokból az is látható, hogy közel 1.000 terepi mérést és adatfelvételt végeztünk. Ezzel egyidejűleg 156 szikestó felmérő adatlapot töltöttünk ki, melyekben a rekordok (adatok) száma eléri a 22.800-at. Emellett a vizsgált vizek fizikai, vízkémiai és hidrobiológiai állapotára vonatkozóan további 5.300 adat, illetve az adatlapok tartalmán túl mintegy 6.000 zoológiai (vízi gerinctelenek) rekord is rendelkezésre áll. A felmérési adatokból MS Access adatbázist és egy térinformatikai geoadatbázist hoztunk létre.
A felmért területek közül jelenleg mintegy 86 terület mutat határozottan természetközeli (esetleg természetes) állapotú szikes (szódás) tavi jelleget.
Felmért fizikai és kémiai jellemzők
A vizsgált természetközeli állapotú szikes tavak néhány hidrológiai alapadatát a 2. táblázatban foglaltuk össze. Az adatokból látható, hogy a szikes tavak jellemzően sekélyek (átlag 25 cm) és a nyílt vízfelület átlagos mérete 17,8 ha volt. A vizsgált szikes tavak átlagos szalinitása a 4,5 g/l-es érték körül ingadozott a 2009–2010 időszakában vett összes minta átlagában, ami 1,5 g/l-el haladja meg a nemzetközi besorolás szerint a kontinentális hiposzalin sós vizek sótartalmának alsó küszöbértékét. Tekintettel az időszakos szikes tavaink vízben bővelkedő tavaszi és kiszáradó nyárvégi-őszeleji száraz állapotára a vízszinttől függően a sókoncentráció nagyságrendbeli (hipo-mezo-hiperszalin tartományok) szezonális ingadozást mutathat. A pH átlaga (9,3) jellegzetesen lúgos tartományban van.
2. táblázat. A természetközeli állapotú szikes tavak néhány hidrológiai alapadata
A vízkémiai vizsgálatok alapján öt szikes ionösszetétel típust sikerült elkülönítenünk a Kárpát-medencében, melyek az alábbiak:
Az ionösszetételt tekintve a nátrium- hidrogén-karbonátos szikes alaptípus szinte mindenütt előfordul, míg a különböző ionösszetételű altípusok területi eloszlása meglehetősen változatos. Ugyan az egyes altípusoknak vannak területi súlypontjai (pl. a Na>Mg; SO4>HCO3>Cl-os altípus a Dunántúlon, vagy a Na; HCO3>Cl-os altípus a Dunavölgyi-síkságon), de egyik típus előfordulása sem köthető kizárólag egy-egy szűkebb tájegységhez.
A méréseink szerint a vizsgált 86 természetközeli állapotú szikes tóban a lebegő ásványi és a színanyagok közel egyenlő arányban (47–47%) határozzák meg a fényáteresztő képességet, míg az algák részesedése a fényelnyelésben viszonylag csekély, átlagosan csak 6% körüli. Ennek megfelelően a korábbi nevezéktan az ún. fehér és fekete vizű szikes tavakat különböztette meg. A fehér vizű tavakban az ásványi, a fekete vizű tavakban a színanyagok dominálnak a fényelnyelésben, míg az átmeneti jellegűekben mindkettő részesedése hasonló mértékű. Továbbá vannak olyan szikes vizek is, amelyek sem lebegő ásványi, sem oldott színanyagot nem tartalmaznak jelentős mennyiségben ezek általában, mint a csapvíz teljesen átlátszóak. Ennek megfelelően a szikes vizek meghatározó fizikai-optikai tulajdonságainak osztályozására az alábbiakat javasoljuk:
• Zavaros A zavarosság mérésének egyik vizuálisan könnyen mérhető módszere az ún. Secchi-átlátszóság. A 2. táblázat adataiból látható, hogy a vizsgált természetközeli állapotú szikes tavak átlagos Secchi-átlátszósága (ZSecch) viszonylag alacsony (átlag: 8,2 cm), de a szélső értékek tág határok között mozognak. Vannak kifejezetten zavaros (ZSecch=0,5 cm) és akár fenékig átlátszó színes és mély típusok (ZSecch>100 cm) is.
A trofitási tényezők tekintetében a nemzetközi OECD szabvány határértékei alapul véve az összes foszfor vonatkozásában átlagosan a vizsgált természetközeli állapotú szikes tavak (n=86) 94%-a hipertrofikus, míg 6%-a eutrofikus állapotú. A klorofil-a vonatkozásában árnyaltabb a kép, mert e tekintetben a vizsgált tavaknak átlagosan csak 33%-a esik hipertrofikus tartományba, míg 20–23%-a eu- és mezotrofikus, illetve 9%-uk oligotrofikus. Az átlagértékek mellett főként a nyári időszakban gyakran előfordulhatnak bőven termő állapotok is.
|
